Ne bánd, ha a legszebb dallam is csöndet ér,
Bárhogy szállt, végül földet ér,
De mégis szól, benned él, zenél,
Mintha rejteke lennél.
Ne bánd, az álom sorsa az ébredés,
De mégis él, mégse tévedés,
Szép emlék és ez nem kevés,
Jobban fáj az ha elvész.
Álomtánc volt, csodavilág,
Két parázsból gyönyörű láng,
De áruló fényt minden csillag meglát,
És nézd, most árnyak földje vár ránk.
Álomtánc volt, csodavilág,
Égig érő igazi vágy,
Mégis elmúlt, elhamvadt már,
Most más dallam száll.
Ne bánd, az álom sorsa az ébredés,
De mégis él, mégse tévedés,
Szép emlék, és ez nem kevés,
Jobban fáj az, ha elvész.
Álomtánc volt, csodavilág,
Két parázsból gyönyörű láng,
De áruló fényt minden csillag meglát,
És nézd, most árnyak földje vár ránk.
Álomtánc volt, csodavilág,
Égig érő igazi vágy,
Mégis elmúlt, elhamvadt már,
Most más dallam száll.
Álomtánc volt, csodavilág,
Két parázsból gyönyörű láng,
De áruló fényt minden csillag meglát,
És nézd, most árnyak földje vár ránk.
Álomtánc volt, csodavilág,
Égig érő igazi vágy,
Mégis elmúlt, elhamvadt már,
Most más dallam száll.
Álomtánc volt, csodavilág,
Két parázsból gyönyörű láng,
De áruló fényt minden csillag meglát,
És nézd, most árnyak földje vár ránk.
Álomtánc volt, csodavilág,
Égig érő igazi vágy,
Mégis elmúlt, elhamvadt már,
Most más dallam száll.
