Alba s touto skladbou:
LéleKzet,
Bárcsak újra kezdhetném
Bárcsak megfordíthatnám
sorsom kerekét
Mi bennem él még, neked már a múlt
Szívem megnyugvásra vár
De a lárma nem halkul
AJTÓD KULCSRA ZÁRTAD, kint rekedtem én.
Bár oly messze vagy, egyre csak hátrébb lépsz
Csak hogy fájjon még
EGY ÁRTATLAN SZIKRA, mi mindent porig éget
És a híd, mi köztünk épült, most már el sem ér téged
Kire minden titkom bíztam, kiért volt értelme élnem
Hátat fordít, szó nélkül itt hagy, MEGANNYI FÁJÓ EMLÉKKEL
Eddig minden rendben volt
Hittem végre megtalált
Az a fény az álmomból
Most mégis könnyem áztat el
Hisz megrémít a távolság
S ha hívlak, nem felelsz
AJTÓD KULCSRA ZÁRTAD, kint rekedtem én.
Bár oly messze vagy, egyre csak hátrébb lépsz
Csak hogy fájjon még
EGY ÁRTATLAN SZIKRA, mi mindent porig éget
És a híd, mi köztünk épült, most már el sem ér téged
Kire minden titkom bíztam, kiért volt értelme élnem
Hátat fordít, szó nélkül itt hagy, MEGANNYI FÁJÓ EMLÉKKEL
Nézz rám így nem múlhat el
Már bánom, nem hagytam, hogy lásd , mily gyorsan olvad szét
Szemeid lángjától, az a köbe vésett büszkeség
Már annyi versem szól hozzád,
Bár attól félek,mit sem ér
Teleírt lapjaim csak gyűlnek, mégsem ülsz mellém
Rossz álom tán, kérlek,kelts fel hát!
